A szerzők

Kepes Károly őnéletrajza

1947-ben születtem Csepelen. négygyerekes munkás családból származom. A háború utáni időknek, és a Rákosi-rendszernek köszönhetően igen nehéz körülmények között éltünk. Apám és nagyapám viszonya elmérgesedett, ezért Hatvanba költöztünk. Lakásunk nem volt. Egyik jószívű rokon fogadott be bennünket, aki maga is szűkösen lakott. Később albérletbe mentünk, majd a városi tanács kiutalt egy szükséglakást, ami az egyháztól elvett, víz és villany nélküli présház volt. Ekkor, tíz éves korom körül kezdtem verseket fabrikálni, és buzgón olvastam a klasszikus magyar költőket. Nagyfokú szabadságvágy élt bennem, nem bírtam a kötöttséget. Gyenge szülői felügyelet lehetőséget adott huzamos iskolakerülésre, ami negyedikben osztályismétléshez vezetett. Jól atletizáltam, különösen futásban jeleskedtem, mivel Tóbi, a félkarú csősz volt az edzőm. Iskolakerüléseim, kezelhetetlenségem okán a gyámhatóság az egri gyermekotthonba küldött. Itt egy megyei versenyen harmadik helyezést értem el. Innét Zalacsányba a fiú nevelőintézetbe kerültem, ami kollégiumszerűen működöt, a kötelező napirenden kívül oda mentünk ahová akartunk. (Például rákásztunk a Zalában.) Hazakerülve immár Petőfibányára a nyolcadikat jeles eredménnyel végeztem. Nem tanulhattam tovább, három húgom tanult általános és középiskolában, őket kellett támogatnom. 1980-ban megnősültem. Feleségem a szláv tanszéken dolgozott és amatőr színésznő volt, így kerültem kapcsolatba főleg ellenzéki írókkal (például Gáli Józseffel, Csalog Zsolttal, stb…) 82-ben III. helyezést kaptam a Fiatal Művészek Klubja pályázatán. Rózsa Endre, aki elbírálta a pályaműveket, a Móra Kiadó lektora kérte a verses kötetem kéziratát, közben beválogatott a készülő, Főbenjárók című korosztályos antológiába is. Endre korai halála sajnos meghiúsította mindkettőt. 94-ben elvesztettem a jól fizető munkámat, mélypontra kerültem, a feleségem beadta a válóperi keresetet és elváltunk. Újra Hatvan, összeszedtem magam, bekapcsolódtam a város kulturális életébe, rendszeres munkatársa  lettem a Hatvani Kalendárium című nívós évkönyvnek, közben megjelentem országos napilapokban, folyóiratokban is. 2006-ban pedig a Püspöki -Szelei Irodalmi Pályázat II. helyezettje lettem. Farkas Olivér, a Szent István Társulat igazgatója vállalta könyvem kiadását, feltéve, hogy tud rá pénzt szerezni. Nem sikerült. Amúgy nem is illik a profiljukba. Jelenleg Boldogon élek, kisnyugdíjasként romló egészségemmel küszködve.

Dávid Julianna őnéletrajza

Dávid Julianna a németországi Tirschenreuthban magyar zenészcsalád gyermekeként született 1994-ben. Hat évesen kezd csellót tanulni. Tíz éves korában felvételt nyer a Würzburgi Zeneművészeti Főiskola Regensburgi Tagozatának Előkészítő Osztályába. A gimnázium végzése mellett zenei tanulmányait itt folytatja Christin von der Goltz növendékeként. 2012-ig számos zenei versenyen és kurzuson vesz részt, tagja a „ Bayerisches Landes-Jugendorchester”-nek. 2010-ben felvételt nyer a Regensburgi Zeneművészeti Főiskola cselló szakára, majd 2012-től zenei tanulmányait a Stuttgarti Zeneművészeti Főiskolán folytatja Conradin Brotbek növendékeként. Itt szerez csellóművész-tanári diplomát 2017-ben. Főiskolai évei alatt tagja a Freiburgi Operazenekarnak és csellót tanít a Donzdorfi Zeneiskolában.

A képzőművészet, festészet, rajz piciny gyermekkorától aktív része életének. 2017-ben felvételt nyer a párizsi „ école intuit.lab”-ba grafikusi szakon, majd tanulmányait folytatja a „Paris School of Visual Arts”-on, ahol 2020-ban diplomát szerez. 2019-ben a budapesti „ Media Sales”-nél, majd 2020-ban a párizsi „iDealwine”-nál dolgozik mint „graphikdesigner”. 2021-től Párizsban él és tevékenykedik mint szabadúszó képzőművész és csellista.